A HUN-REN CSFK FGI tudományos főmunkatársa, Topál Dániel társszerzője annak a kutatásnak, amely a Nature folyóirat 2026. augusztus 27-i számának címlapjára is felkerült. A cikk szerint az antarktiszi jégtakaró tömegvesztésének ütemében 2021–2023 között tapasztalt átmeneti lassulás azzal magyarázható, hogy a több ezer kilométerre fekvő, a trópusi Csendes-óceán nyugati medencéjében bekövetkezett hőmérséklet-emelkedés fokozott havazást okozott a Kelet-Antarktiszon. Úgy vélik, hogy ez a jelenség körülbelül évtizedenként egyszer fordul elő, ami azt jelenti, hogy a jégtakaró teljes tömegvesztésének lassulása csak átmeneti jellegű, és nem a globális felmelegedés hatásainak tudható be, hanem egy szélsőséges időjárási esemény.

Az antarktiszi jégtakaró tömegének változásait számos tényező befolyásolhatja, beleértve a több ezer kilométerre zajló éghajlati eseményeket is. Ugyanakkor a Déli-Óceán és az Antarktisz változásai maguk is hatással vannak a globális éghajlatra: a széncikluson keresztül, valamint a felmelegedés jelentős részének elnyelésével befolyásolják az éghajlatváltozás folyamatait. Az Antarktisz ezért a klímaváltozás szempontjából Földünk egyik kulcsfontosságú régiója. Meglepő módon azonban, 2021 és 2023 között a Kelet-Antarktiszon a jégtakaró tömegének növekedése meghaladta a Nyugat-Antarktiszon bekövetkezett veszteségeket, ami a teljes jégtömeg-veszteség ütemének lassulásához vezetett. Bár korábbi tanulmányok megpróbálták magyarázni ezt a megfigyelést, egyik sem nyújtott egyértelmű választ.

A Kaliforniai Egyetem kutatója Qinghua Ding és munkatársai megfigyelési és modellezési kísérletekből származó adatokra támaszkodva új mechanizmust javasolnak ennek az anomáliának a magyarázatára. A tömeggyarapodási eseményt a trópusi Csendes-óceán felszíni hőmérsékleti anomáliáival hozzák összefüggésbe; ez a Csendes-óceán nyugati része és az Indiai-óceán keleti része közötti óceáni régió, ahol a felszíni hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 28 °C-ot (ún. „warm pool”). A szerzők rámutattak, hogy ez a terület 2021 és 2023 között a megelőző két évtizedhez képest szokatlanul tartós felmelegedést tapasztalt. A cikk szerint a trópusi Csendes-óceán felmelegedése közvetlenül kapcsolatba hozható az Antarktiszon tapasztalt extrém havazási eseményekkel, amik a tömegveszteség lelassulását eredményezték 2021 és 2023 között.

A szerzők kimutatták, hogy a trópusi óceán felmelegedése légköri Rossby-hullámokat – magas és alacsony nyomású légköri képződmények váltakozó sorozatát – indított el. Ez a folyamat végül egy magasnyomású anomália kialakulásához vezetett a Kelet-Antarktisz felett, ami a szubtrópusi területekről magával szívott nedvesség és a helyi topográfiai viszonyok kombinációjával megnövekedett csapadékmennyiséget (havazást) eredményezett, egyben a jégtakaró tömegének növekedését idézte elő.

A Kelet-Antarktisz régióból származó jégmagok és klímamodell szimulációk elemzése továbbá arra is utal, hogy ez az éghajlati jelenség – amely két távoli helyszín közötti éghajlati változásokat kapcsol össze – körülbelül tízévente egyszer fordulhat elő. Ez azt is jelenti, hogy a jégtakaró tömegének bármilyen növekedése valószínűleg csak átmeneti jellegű.

Jonathan Wille, a „News & Views” rovatban megjelent kísérőcikk szerzője, és a cikk egyik bírálója hangsúlyozza, hogy „az Antarktisz és a bolygó többi részének jövőjének megértéséhez a trópusi éghajlat változékonyságát is figyelembe kell venni”.

Topál Dániel, a tanulmány társszerzője hozzátette: „A tanulmány jelentősége abban is rejlik, hogy a felfedezés által jobban értjük az extrém időjárási eseményeket okozó légköri mechanizmusokat, amit nem csupán az Antarktiszon, hanem pl. az európai időjárási események megértésénél is alkalmazhatunk. A trópusi változások ujjlenyomatai a légkördinamikán keresztül az északi félteke éghajlati változásaiban is megmutatkoznak és most azon is dolgozunk, hogy az európai időjárási szélsőségek mechanizmusait pontosabban leírjuk. A globális éghajlati folyamatok kutatása tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a regionális éghajlati változásokat, mint pl. az aszályos nyarak, is megértsük.”

A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja is támogatta.

Felhasználható ábra:

Az ábra a felfedezett légköri távkapcsolatot szemlélteti: a trópusi Csendes-óceán nyugati részének szokatlanul meleg vizei konvekciót (1) és bolygóléptékű légköri hullámokat (Rossby-hullám) váltanak ki (2). Ezek a Déli-óceán felett váltakozó magas és alacsony nyomású területeket hoznak létre, amelyek becsatornázzák az Indiai-óceánról származó nedvességet ún. légköri folyók (atmospheric rivers) formájában (3), amely fokozott havazást eredményez a Kelet-Antarktiszon (4), ezzel átmenetileg lassítjva az antarktiszi jégtömeg csökkenését. Forrás: Wang et al. (2026) 5. ábra adaptációja.

Wang, Y., Ding, Q., Li, X. et al. Multiyear tropical warm pool warming drives slowdown in Antarctic mass loss. Nature (2026). https://doi.org/10.1038/s41586-026-10912-x

Kapcsolat:

Topál Dániel, HUN-REN CSFK FGI, tudományos főmunkatárs, topal.daniel@csfk.hun-ren.hu
Ádám Adrienn, HUN-REN CSFK kommunikáció; kommunikacio@csfk.hun-ren.hu ; +36 30 402 3577

További felhasználható kép (kizárólag a forrás megjelölésével):

A Totten-jégshelf légi felvétele a 61. japán antarktiszi kutatóexpedíció során, 2019 végén és 2020 elején. A Totten-jégshelf 2021-ig Kelet-Antarktisz legjelentősebb jégveszteségét szenvedte el, amit 2021 és 2023 között a folyamat jelentős lelassulása követett. Fotó: Dr. Yoshihiro Nakayama

Sajtómegjelenések: